Merencsics "Maci" Árpiék és a Trabi osztrák kiruccanásáról szóló beszámoló sem maradhat el, Erdei Zsolti jóvoltából.

"Életünk eddigi legnagyobb lehetőségét kaptuk meg szeptemberben, amikor is lehetőségünk nyílt nevezni a híres Waldviertel Rallye-ra. Korábban Európa bajnoki futamként tartották nyilván ezt a versenyt, mára sajnos egy rosszul sikerült rendezés miatt, elvesztette ezt a státuszát. Napjainkban is elég közkedvelt futam ez a „sógoréknál”, miután az osztrák bajnokság záró futama ( „The final rallye days”) minden évben, ezért a nevezők száma is elég magas. A verseny Horn város és 30km-es vonzáskörzetében zajlott. A szervizpark pedig a volt Radeczky laktanya területén került kialakításra, amit mára teljesen eltüntettek és bevásárló utcákat csináltak belőle. Közel tízezer négyzetméteres területen szervizelhettünk. Idén 150 párosra volt kalibrálva a jelentkezési lehetőség, de csak 127 induló volt és 10 előfutó. Jelentkezők között voltak nemzetközi és magyar párosok is, végül a gépátvételen csak két magyar induló szállt harcba a több mint ötszáz kilométer hosszú versenyen. A kategóriánk, a H10 pedig 1600 köbcentiig volt meghatározva. No de lássuk mi is történt pontosan…

Csütörtökön kora délután kezdődtek az átvételek. Nekünk azt mondták a szervezők, csak a megadott időben lehet a kocsikat átvetetni. Na természetesen ez nem így történt, ugyanis aki akart az ment, csak időkorlátja volt a dolgoknak. Ekkor már a szervizparkot is el lehetett foglalni Hornban. Letelepedtünk, talán az egyik legjobb helyre, ugyanis mellettünk az osztrák vb-menő, Manfred Stohl és csapata, a Bruck-i báró, Ernst Harrach fia Beppo, Franz Wittmann, a 95-ös osztrák bajnok Willi Stengg , és a csehek sztárja Martin Prokop - hogy csak a nagyobb neveket soroljam - szervizeltek. Szóval jó kis helyet találtunk magunknak. A tréningek már szerdán megkezdődtek. Ekkor összeismerkedtünk egy Historic VFTS-es párossal, Rónay Richard-dal és feleségével. Sok segítséget kaptunk tőlük.
Szerdán lehetett lejárni a gyorsok egy részét, majd a Super Special-t, ami a Nordring nevű rallyecross park volt, egy szinkronpálya, majd csütörtökön a maradékot.
Csütörtök este volt egy kis megbeszélés, zenés-táncos kis mulatozás. Kenyérjegyes megoldással minden csapat kapott sörmeghívót :D. Volt lángos, kolbász meg minden finomság. Szóval a rendezők kitettek magukért. Ismertették a másnapi és harmadnapi programot.

Péntek reggel mentünk adminisztratívra és technikaira. Az átvétel Mold nevű településen volt, Horn-tól 10 km-re egy mezőgazdasági intézményben. Bár inkább hasonlított a helyi közterület fenntartó vállalat bázisához. Az átvétel egy nagy csarnokban volt egy ponyva nélküli sátor szerkezet alatt, amiről kb. 12 reflektor világította meg a kocsikat. Kettesével vették át a versenyautókat, és minden autóval legalább 4-5 ember foglalkozott. Öt perc alatt átvettek minket is, aztán visszatértünk a szervizbe. Délben írták ki a rajtidőket, majd irány a rajtdobogó a szervizpark mögé. Egy bevásárlóközpont parkolójából volt a rajt. Mi a 127-es rajtszámmal rajtoltunk délután fél 3 körül. Eléggé lógott az eső lába és szomorkás idő volt. Felkészültünk minden csúszási lehetőségre, az erdei gyorsokon a borult idő miatt már elég sötét lehetett, ezért felraktuk a lámpasort is.

A pénteki gyorsok nagy többségében aszfaltosak voltak, de találkoztunk murvás részekkel is. A verseny szempontjából ez újdonság erejével hatott ránk, mert az eddigi csak aszfalt, csak murva versenyeink után már a gumiválasztás is dilemmát okozott. Végül slick gumit raktunk fel a sok aszfalt miatt. Később már esett is, sár és köd is volt, ezáltal minden jóból kaptunk egy kicsit.

Gy1 - Neubau-Nordring:  Ez a gyors úgy nézett ki, elrajtoltunk a Neubau falu elejétől, és a rallycross pályán bent volt a vége. Egész jól sikerült a kezdés, menet közben pár balesettel is találkoztunk, de egyik sem volt annyira csúnya, mint amit a gyors közepe felé láttunk. Egy kocsi fejtetőn félig egy kanálisba lógva verseny menetirányával szemben, és hiányzott a komplett jobb eleje. Rajta volt az OK tábla így mentünk tovább. Bent a cross pályán ovációztak a népek, még az eső ellenére is. Nagyon tetszettünk nekik.  
Sajnos etap időre elég szigorú idők voltak megadva, így a második gyorsra menet arra sem volt időnk, hogy a sisakot levegyük. Sietni kellet nagyon.

Gy2 - St. Leonhard–Tautendorf: Ez a gyors közel 15 km volt és bent voltunk mélyen az erdőben. Itt volt az első kicsúszásunk. A pálya, mint a RAC-rally-n, vagy mint Mecsek-en, vizes aszfalt, faleveles féktávok hidas átívelések kis osztrák patakok felett. Egyik Bal 6-visszában kicsúsztunk az útról, mert nagyon szűk volt. Háttal elindultunk egy gyönyörű zöld dombon lefelé. A domb aljában úgy 100-150 méter után egy még izgalmasabb fasor jelezte a domb végét. Majd megfordultunk, akkor orral voltunk lefelé, majd oldalazva vagy 300 métert mentünk mire egy műútról visszataláltunk a gyorsra. Őrjöngtek az emberek. Kicsivel később egy jobbos derékszögű murvás kanyarból kijövet átcsúsztunk az aszfalt túloldalára egy árokba és szépen oldalazva a szembejövő híd előtt éppen, hogy visszajöttünk az útra. A hídkorlát kicsit közel volt, de nem ütöttük el.
Továbbmenve egy balesetet láttunk, ahol egy Mitsubishi megfogott orral egy fát és keresztben állt az úton. Se előre, se hátra. Araszoltunk mellette nehogy többször leessünk az útról. Majd e sok kaland után végre kiértünk egyben a gyorsról. Sietni kellett, mert etap időbe bele kellett férni egy tankolásnak még a legközelebbi benzinkúton.
Sikerült megtankolni, és időben ott voltunk a következő gyors rajtjánál is.

Gy3 - Gars Am Kamp körgyors: Ez a 20 km-es pörgő forgó, egy saláta ültetvény mellől rajtolt, majd kimentünk egy alsóbbrendű aszfaltcsíkra és bementünk egy faluba. Ez a momentum az egész versenyt jellemezte. Szűk aszfaltos gyorsok, falvakon keresztül. Aztán fordulás ki a faluból és újra vissza a saláta földre. Az egyetlen lassító itt volt elhelyezve, de nem szalmakupacokból, mint a kiírásban szerepelt, hanem hordókból. Olajos hordókat kerülgettünk traktor gumik, és szalmabálák helyett.
Na, kijöttünk a gyorsról, és elindultunk az első kör végét jelző gyűjtő felé. Menet közben éreztünk, valami furcsa szagot a kocsiban. Fékre, defektre gyanakodtunk. Az idő estébe fordult, még ez volt a szerencsénk, ugyanis a szag egy elektromos tűznek volt az előjele. Egyszer csak elkezdett lángolni a biztosíték tábla mögötti kábelköteg. Azonnal megálltunk gyorsan megfékeztük a tüzet. Hál istennek úgy első látásra nem történt semmi komoly kár a kocsiban. Tovább mentünk, mert etapon ezzel elég sok időt elvesztettünk. Beértünk a gyűjtőbe.

Gyűjtő után a szervizparkba indultunk. Egészen az első keresztutcáig a faluban nem is volt gondunk, csak a világításunk hiányzott. Még szerencse volt, hogy a főútnál utolért minket a záró autó. Megálltunk, megálltak ők is. Amíg én beszéltem velük, addig Maci világítást gyártott a kocsira. Jó volt, hogy a lámpasor rajtunk volt, abból kettő lámpát életre keltett és úgy mentünk a szervizig. Mögöttünk villogóval és reflektorokkal jött a záró autó és egész a szerviz bejáratáig kísért minket. Utolsó másodpercben dobtam oda a menetlevelet a sportbíróhoz. Kicsit meglepődött, de még pont bent voltunk időre. Eléggé megizzadtunk, de nem volt útvonalkésésünk.
Apáink rendbe tették a kocsit a 30 perces szervizben, világítást is rendbe rakták. A tüzet a fényváltó relé meghibásodása okozta. Megvolt minden világítás: tompított, reflektor, lámpasor, index. Aztán futás tovább a következő IE-be. Indult a nap 2. köre.

Gy4 - Neubau-Nordring: Ezen a gyorson már fülig sárosak voltunk, mert annyira eset az eső, és nem akart elállni. Menet közben utolértük egy VW Bogarat és a Rallycross pályán üldözőset játszottunk vele. A célban hatalmas tapsot kaptunk a nézőktől. Volt, aki autógrammot is kért tőlünk. Ez annyit jelentett, hogy már a bogarat megvertük. :D
Még etapon is beértük a bogarat és rajta autózva mentünk a következő gyorsra.

Gy5 - St Leonhard-Tautendorf: Kivették a gyorsot, az eső által történt sok baleset miatt. Nem is volt baj, mert sötétben megült a köd és a motorháztető végénél tovább nem láttunk semmit a tejfehérségben. Etap a következő gyorsaságiig, közben tankolás.

Gy6 - Gars Am Kamp körgyors: Kivették, mert sok volt a baleset és autózhatatlan volt a murvás része a pályának. Etap a gyűjtőig.

Gyűjtőből kifele már normális tempóban tudtunk jönni és nem volt semmi gondunk.

Szervizben gumit cseréltünk, már rákészülve a másnapra. Apáink átnézték a kocsit, aztán nyomás volt tovább a nap végi utolsó mulatságra, a Super Speciálra.

Gy7 - Super Special Nordring: Itt vagy 20 percet dekkoltunk az esőben mire mindenki körbement a párjával. Egyedül nekünk nem volt párunk, így a nézőknek autóztunk Maci nagy örömére.
Majd visszatértünk a szervizbe és minden létező dolgot átnéztünk a kocsin. Úgy 40 perccel később szabad kimenetel volt a szervizből és a Park Fermé irányába vettük az irányt.
Letettük a kocsit és visszamentünk a szervizbe egy jót falatozni. A nap végi eredmény a következő volt: kategória 3. hely, abszolút 77. hely.

Szombat hajnalban a paksi D.O.C-Team (Dóczi Szilárd és Horváth Sanyi) ébresztett minket merre is vagyunk, mert ők már a szervizkocsinál várnak minket. Mondtuk nekik, hogy mi csak reggel 9 körül rajtolunk, így ők úgy döntöttek akkor kimennek a következő legközelebbi gyorsra, ami a…

Gy8 - Altenburg körgyors–Nordring: Az eső esett szüntelenül. Ezt a gyorsot is lerövidítették, mert kivették belőle a végéről a Rallycross pályát. Így csak be kellett hajtani az arénába és CÉL. De azért az elején meghagyták a körgyorsaságit, ahol Szilárdék már nagyon vártak minket. Hatalmas ovációt és duda koncertet kaptunk, míg előttük elhaladtunk. Jó helyről rajtoltunk, mert előttünk a VFTS Lada volt, míg mögöttünk a Bogár állt.

Gy9 - Gföhl-Kronsegg: Ez a pálya már a bejáráskor is nagyon tetszett. Tempós, murvás, jól autózható pálya volt még így esőben is. És az eredményünk sem volt utolsó. Az a tipikus bevállalós pálya volt.
Etapon gyors tankolás.

Gy10 - Mannhartsberg-Eggendorf: Ez is egy frankó pálya volt, itt is lehetett nagy időt menni. Sajnos nekünk annyira jól nem sikerült, mert a gyors vége előtt úgy 3-4 kilométerrel egy elkésett információ miatt beforogtunk és majdnem kivittünk egy fát. Akik ott voltak nézők tapsoltak, hogy ilyen szerencsésen megúsztuk. Ezen a gyorson mindent összevetve jöttünk egy abszolút 65. időt. Mások csúnyábban jártak. Egy Volvo például 3 fát vitt ki tövestül, és a negyedikbe fúródva állt meg. Mindenki megúszta, sőt végül etapon utánunk ért be. Szóval a 2,5 tonnás vasban volt még kraft.

A gyűjtőben kivártuk az időnket, aztán irány a szervizparkba vissza.

A szervizpark bejárata előtt nem sokkal valami pattogást hallottunk az autóból, mintha valami sárkupac rázódott volna ki a kartervédőből, de nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, mert azt hittük a kartervédőben maradt valami retek, ami kirázkódhatott menet közben. Ezen a 3 gyorson jó párszor leért a kartervédő így nem foglalkoztunk vele annyira.

A szervizben szóltunk mi volt, de Apáink nem hallottak semmit. Átnézték a  kocsit, majd utunkra is engedtek. Ez a szerviz 30 perces volt. Elindulunk az időellenőrző felé, majd a főúton durván 600 méter megtétele után egyszer csak megállt a kocsi, mint a szög. Na ekkor indult a dráma! Öt percünk volt még arra, hogy az I.E.-ben legyünk (normál esetben ez elég lett volna). A kocsi az út közepén áll, se előre, se hátra. Félretoltuk, majd rögvest telefon Apáinknak hogy azonnal jöjjenek értünk, mert megállt a kocsi. Kijöttek, én átültem a civil kocsiba és siettem, ahogy bírtam az I.E-be. Már legalább 2 perces hátrányban voltam, amikor odaértem, hogy szóljak. Jó, kaptunk még 15 perc ráadást, ez jár minden versenyzőnek, ha szólnak, hogy gond van. Igen, csak a baj ott kezdődött, hogy a 15 percet az eredeti kimeneteli időhöz kellett számolni. Közben a kocsit Maciék elkezdték visszatolni a szervizpontra. Mire én a 2 km-el odébb lévő I.E.-ből kocsival visszaértem a 15 percből már csak 10 maradt. Felhívtam a verseny rendezőjét, mi ilyenkor a teendőnk, van e valami lehetőségünk arra, hogy tovább mehessünk, Szuper Rallye szabály vagy ilyesmi, de sajnos, ha a 15 percből kifutunk, akkor vége, nincs tovább. Ugyan mindent megtettek az öregék, hogy tovább tudjunk menni, de sajnos mire elkészültek a kocsival már bőven kifutottak volna az időből. Sajnos mire én a civil kocsival újra visszamentem az IE-be se a sportbíró, se az utolsó kocsi a pályazáró sem volt már ott. Ők kivárták a 15 perc pluszt és mentek tovább…

Három év alatt ez volt az első kiesésünk, egy technikai hiba miatt.

Köszönjük a támogatóinknak:
Merencsics Autó KFT, Erdei Motor, Komplex Újpesti Gépgyár ZRT, Büttner & Co., Castrol, Igol, Villakorda.com, Andrológiai Stúdium (Dr. Erdei Edit), Nyilas GSM Nagyatád, Schwinn-Csepel szaküzlet és szerviz Nagyatád, Citroen Nagyatád, Láng autóalkatrész,   Rapid Motors, Budai-Team.,  www.lepoldsportvideo.hu, www.galadriel.hu, www.rallyzone.hu,

Külön köszönet még:

- Első sorban a családjainknak, Apáinknak és mindenkinek, aki hozzásegített minket az induláshoz

- Koch Gábornak minden nemű segítségét, amit nyújtott nekünk a két külföldi futam alatt és a versenyekkel kapcsolatos információkért.
- Dudás Gy. Kokónak, Faluvégi Péternek, Nagy Balázsnak és az MNASZ bizottságnak
- Elfi Stadlernek a szállásért
- Sinkovics úrnak (SRTeam), Leitgéb Juditnak a ruhákért és a maszkért
- Dornai Tibornak a sisakokért
- D.O.C.-Teamnek a kinti szurkolásért,
- Herr Wolfgang Viakowsky-nak osztrák oldalról történő mindennemű segítségét.
- Lepold Zsoltinak a kameráért

Köszönjük a szurkolást mindenkinek!!!"